Extrém sport Kairóban, avagy a közlekedés

Afrika legnépesebb városaként a kairói közlekedés rengeteg kihívást tartogat magában. Azonban nem a forgalom mennyisége okozza az igazi kihívást. A Magyarországon szerzett jogosítványom birtokában is csak vonakodva ülnék a volán mögé. Hogy miért is? Ezt szeretném röviden kifejteni a továbbiakban.

Általános közlekedési tudnivalók

Magyarországhoz hasonlóan jobb oldali közlekedés van. A főbb utak több sávosak, bár a sávok nehezen láthatóak és igazából senki sem tartja be őket. Jobbról előzni autópályán ugyanolyan gyakori jelenség, mintha balról tennénk meg ugyanezt. A jobb szélső sáv megállásra, illetve sokszor parkolásra, utasok felvételére, míg a bal szélső a gyakori U alakú visszafordítók igénybevételére szolgál. Az irányjelzők és a visszapillantó tükrök használata ritkaságszámba megy. Helyette más eszközökkel kommunikálnak egymással a sofőrök.

Kairó a gyalogosok szemével

Bármilyen akadály vagy fekvőrendőr előtt, parkolási szándékkor, illetve amikor váratlannal találkozik a sofőr, vagy ő maga követ el ilyet a vészjelző gombja felé nyúl. Minden túlzás nélkül, egy 30 perces kairói kocsikázás során többet használják az egyiptomi sofőrök a vészjelzőt, mint egy magyar vezető 4-5 év alatt. Ez azonban nem az egyetlen furcsaság. A magyar KRESZ értelmében hangjelzést csak meghatározott indokolt esetekben lehet adni. Egyiptomban ennek gyakorlati alkalmazása szintén távol áll az általunk megszokottól. A „duda” használatával hívják fel a másik kocsi figyelmét az előzési szándékukra, illetve jelzik a gyalogosok számára, hogy ki ne lépjenek eléjük az úton, mert bizony ők nem fognak lassítani és elengedni őket (ja igen, gyalogátkelőhely, ismertebb nevén zebra,  „nem létezik”). Továbbá az se megy ritkaságszámba, hogy a sofőr a járműben szóló zene ritmusára „ütögeti a dudát”.

Egy szokásos nap Kairóban

Érdemes megemlíteni még a fényjelzők használatát. Magyarországgal ellentétben a „villantás” nem az előzékenység és elsőbbségadás jele, hanem a „figyelj jövök, és nem fogok megállni miattad” jelentéssel bír. Igazi sebességkorlátozás nincs, de az otthoni fekvőrendőrhöz hasonló bukkanók folyamatos akadályokat képeznek, ezáltal tartva kordában valamelyest a járművek sebességét.

Az utakon szinte bármivel találkozhatunk. Mivel nincs sok helyen kiképzett járda (vagy éppen a parkoló kocsik foglalják el) a gyalogosok is az utak szélén közlekednek, sokszor centikre a mellettük elhaladó kocsiktól. A külföldiek számára meglepetést okozhat az is, amikor egy szamár által húzott szekér tűnik fel a 4 sávos úton. Amint eddig is láthattuk, valójában igazi szabályok nincsenek. Emiatt elég gyakoriak a kisebb koccanások, karcolások. Olyan kocsit, ami makulátlan állapotban van nehezebb találni, mint sérültet.

Tömegközlekedés

A tömegközlekedési eszközök és azok használata is eltér az általunk megszokottól. A belvárosban a hazaihoz hasonló metrószerelvények várják az utasokat. E mellett az egyetlen tömegközlekedési eszköz a kisbuszok illetve a hasonló elven működő buszok. Ezeknek konkrét menetrendje nincs. Az egyes városrészek között meghatározott pontokon történő megállással szállítják az utasokat. Ennek ellenére, ha van szabad hely, bárhol felszállhatunk, ha sikerül megállásra „kényszeríteni” a sofőrt. Jegy általában nincs, az utasok a közlekedés árát (1,5 font) egyesével adják előre a sofőrnek. Érdekes tapasztalat az először Egyiptomban járóknak az utasok toborzásának a folyamata. A nagyobb megállókban a sofőrök és segítőik a célállomás nevét ordibálva próbálják a járműbe terelni az arra járókat.

A legtöbbet használt közlekedési eszköz a kicsit tehetősebb, de a saját kocsival nem rendelkezők számára a taxi. Az egész város tele van velük. Két fajtát különböztethetünk meg: a fekete taxit, ahol nincs egységes fuvardíj mérő, hanem megegyezéses alapon kerül sor az ár meghatározására, illetve a fehéret, ahol a megtett kilométerek és az idő függvényében kerül sor a számlázásra.

Összegzés

Összességében elmondhatjuk, hogy az egyiptomi közlekedés alapjaiban különbözik a Magyarországon megszokottól. Ennek miértjeit próbáltam feltárni, azonban szeretném leszögezni, hogy a tapasztalataimról több oldalas kis esszét lehetne írni. Az viszont már ennyiből is jól látszik, hogy Európából érkezve nagyon ébernek kell lennünk gyalogosként, és ha lehet érdemes kerülni a vezetést is. Általunk ismeretlen közlekedési viszonyok között, még a több évtizedes tapasztalattal rendelkezők is könnyen slamasztikába kerülhetnek.

About Gergo Cziko

Kelet-Magyarország csendes hétköznapjaiból Kairó nyüzsgő, pezsgő életébe csöppent Budapesten diplomázott fiatal marketinges vagyok. Az eddig számomra ismeretlen arab kultúra, nyelv és történelem megismerésének kihívása (és gyönyöre) mellett a Tour Egypt magyarországi piacra-lépéséért felelek. Minden sportot imádok, különösen a labdarúgást. Egyiptomi tartózkodásom során igyekszem minél több helyre ellátogatni, és írásaimmal szórakoztatni a fáraók földje iránt rajongókat, illetve az ide utazni vágyókat.