A Baharíja oázis, első rész: A Nyugati-sivatag

A Baharíja oázis, első rész: A Nyugati-sivatag

írta Jimmy Dunn

 

 

 

 

Ugyan miért adnál ki 20 millió dollárt egy űrutazásért, mikor sokkal kevesebbért is a holdon lehetsz? Persze, valójában nem a hold, de ez a környék épp olyan szürreális: idegen létformák, bármerre is nézel, és pillanatról pillanatra változó táj. A sivatag lenyűgözi a felnőtteket is, és olyan őszinte, gyermeki érzéseket ébreszt bennük, amelyekről azt hitték, hogy már elvesztették őket. Ez egy olyan vidék, amit még mindig nem fedeztek fel teljesen, és minden kanyar után újabb lélegzetelállító csodát tár az utazó elé. Ez a Baharíja-oázis és környéke, a Nyugati-sivatag.

 

 

 

 

Gyakran kapunk érdeklődő leveleket azzal kapcsolatban, nem felelőtlenség-e egy kis terepjárót kiengedni a hatalmas sivatagba. Igazából bármilyen autó megteszi. Az út az oázisig szépen burkolt, bár valakinek a társaságból figyelnie kell az esetleges homokfúvásokra. Azon a napon, amikor én utaztam arrafelé, heves homokvihar tombolt, de nagyon gyorsan el is ült. Az oázisig utazni tehát nem okoz különösebb gondot, csak sokat kell vezetni, és a helyi hatóságok valószínűleg ragaszkodni fognak ahhoz, hogy egy turista-rendőr kísérhesse a csoportot. A hozzánk kirendelt hivatalnok elég félős volt, és a homokvihar alatt jelenléte sokkal inkább formalitásnak tűnt, mint védelemnek.

 

 

 

 

A valódi oázis

 

 

 

Ha az oázisba értünk, nem nehéz izomlázat kapni a kis falakban, olyan sok érdekes látni-, és felfedeznivaló van. Barangolhatunk a régi utcák között, és megcsodálhatjuk a sártéglából készült házakat, amik évszázadokon keresztül szolgáltak az oázis lakóinak menedékül. A modern városi ember hirtelen ráébred, milyen erős kötelékek fűzik össze a régmúlttal. Az első sivatagba tett kirándulás azonban félelmetes élmény. Még sárkányok is vannak! Na jó, sárkányok azért nincsenek, de olyan a vidék, mintha a világ végén lennék, egy mesében. A sivatag legjobb helyeire burkolt út vezet, és a sivatagi kalandok legnagyobb gyönyörűsége talán az, hogy az ember nem utazhat egyedül. Először is, túlságosan unalmas lenne. Akár tevével, akár terepjáróval utazik az ember, könnyen elbóbiskolhat, vagy figyelmetlenné válhat, és eltévedhet, mert nehéz tájékozódni a homokbuckák között. Még akkor is adódhatnak gondok, ha valaki alaposan felszerelkezett GPS-szel és tájolóval. Nyilvánvaló, hogy akármikor kerekedhet akár erős homokvihar is ezen a tájékon, de az igazán nagy veszélyt azok az éles szélű kavicsok vagy szikladarabok jelentik, amelyek gyakorta felpördülnek a kerekek alól, azzal a rendkívül szimpatikus tulajdonsággal felfegyverkezve, hogy a legvastagabb gumikerekeket is átlyukasszák, és ha egyszer a gépjármű megbénult, a mobiltelefonhálózat gyakran nem működik. Ennélfogva azok a legjobb túravezetők, akik visznek magukkal felszerelést, pótalkatrészeket, és felkészültek bármilyen vészhelyzet esetén.

 

 

 

 

 

 

A kilátást csodáljuk az Oasis Panorama Hotel személyzetével

Míg a legtöbb sivatagjáró a rövidebb, terepjárós kalandokat részesíti előnyben, mi nagyobb útra vállalkoztunk, kiegészítve pihenésünket egy ötnapos tevekirándulással, és egy kényelmes stresszoldó programmal. Az Oasis Panorama Hotel személyzete bármilyen kívánságot teljesít, amit a turisták sivatagi útjukkal kapcsolatban kérnek tőlük, és külön öröm volt megosztani tapasztalatainkat más szakértőkkel, akik élménytúrákat és kirándulásokat szerveznek. Rajtam kívül a csoport többi tagja holland volt, akiknek szemlátomást nagy szüksége volt arra, hogy kicsit kiszabaduljanak a vállalati lét nyomása, alól, és elmenekülhessenek kicsit a mobiltelefonok, az internet és az elektronikus élet többi kelléke elől. Így a személyzet visszafogott csendessége, a sivatag csöndje, és a tevepaták ütemes kopogása lett a gyógyszerük.

 

 

 

Az egyik holland lány készen áll a nagy kalandra

 

 

Az esték egyszerű, de csodálatos élményeket tartogattak a számunkra, például kitűnő ételeket, melyeket a beduinok sütöttek nyílt lángon, különböző kultúrák dalait, egy kis törzsi táncot, és igen, még sört is sikerült szereznie valamelyikünknek. Igazi dob helyett egy műanyag vödör szolgált zeneeszközként, és

 

 

 

Táncház a sivatagban

 

 

némi tapsolás után, ahogy a beduinok egy hagyományos dalt énekeltek, melybe a mi napunk eseményeit is belefoglalták, hamarosan mindenkit táncra kényszerítettek. A csillagokat néztük elalvás előtt, melyek fényét most nem zavarta közeli települések hunyorgása, és tudtuk, hogy ilyen fenséges látvány kevesek számára adatik. Senki nem kelt korán. Az idő folyása kényelmes és tempós volt, és már el is felejtettük, mi az a rohanás, és idegeskedés. Reggeli után hosszasan kávézgattunk a reggeli tűznél, amíg a beduinok összeszedték a táborunkat, majd a csoport nagy része felkerekedett, hogy megtegye a nap első nagy útját. Néhány idősebb úriember tevegelés helyett inkább a terepjárókat választotta, ők később indultak utánunk. A csoport többi tagja két órát utazott, tartott egy hosszú, lusta ebédszünetet, majd újabb, néhány órás útszakasz következett az esti táborig.

 

A túra során rengeteg időnk volt a szokatlan környezet tanulmányozására, néha le-leszállva a tevék hátáról, hogy néhány érdekes követ eltegyünk, és megcsodáljuk a szokatlan sivatagi formákat és képződményeket. A sivatagnak ez a része igen változatos, előbb kemény lávakőzeten járunk, kis távolsággal arrébb pedig gyönyörű kristályokat találunk, vagy puha, fehér agyag borítja az ösvényt. Sokszor figyelmen kívül kellett hagynunk túlságosan racionális elménket, amikor hirtelen feltűntek a hóval borított hegyek, vagy amikor úgy látszott, a fekete láva még mindig ott hömpölyög a mellettünk lévő dombokon, pedig már régesrég megkövesedett erdők maradványain baktattak át a tevéink.

 

 

 

Félelmet nem ismerő vezetőink csatlakoznak a tánchoz

 

 

A szerző teveháton

 

 

Egy nyugodt reggeli

 

 

A sivatag valóban mágikus hely. Vezetőink szerint a tábor, a kristályokkal és a megkövesedett fekete erdővel körülvéve energiát és erőt sugárzott nekünk. Általában nem szeretem a spiritualitást, de akkor és ott hittem nekik...

 

Kapcsolódó anyagok:

 

 

Galéria

 
Út a Baharíja oázisba
 
 
Tevehámok
 
 
Tánc a sivatagban
 

Még több tánc
 
 
A táj
 
 
Egy kristályos szikladarab
 
 
Különös képződmények
 

Hatalmas kristályok
 
 
Még több furcsa képződmény
 
 
 

És még további furcsa képződmények

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az oázis mezőgazdasági területe
 
Az óváros legnagyobb utcája

Az oázis legöregebb mecsete
 
 
A gyógyító forrás
 

És egy kimerült csapat