A Baharíja oázis, elsÅ‘ rész: A Nyugati-sivatag
írta Jimmy Dunn
Ugyan miért adnál ki 20 millió dollárt egy űrutazásért, mikor sokkal kevesebbért is a holdon lehetsz? Persze, valójában nem a hold, de ez a környék épp olyan szürreális: idegen létformák, bármerre is nézel, és pillanatról pillanatra változó táj. A sivatag lenyűgözi a felnÅ‘tteket is, és olyan Å‘szinte, gyermeki érzéseket ébreszt bennük, amelyekrÅ‘l azt hitték, hogy már elvesztették Å‘ket. Ez egy olyan vidék, amit még mindig nem fedeztek fel teljesen, és minden kanyar után újabb lélegzetelállító csodát tár az utazó elé. Ez a Baharíja-oázis és környéke, a Nyugati-sivatag.
Gyakran kapunk érdeklÅ‘dÅ‘ leveleket azzal kapcsolatban, nem felelÅ‘tlenség-e egy kis terepjárót kiengedni a hatalmas sivatagba. Igazából bármilyen autó megteszi. Az út az oázisig szépen burkolt, bár valakinek a társaságból figyelnie kell az esetleges homokfúvásokra. Azon a napon, amikor én utaztam arrafelé, heves homokvihar tombolt, de nagyon gyorsan el is ült. Az oázisig utazni tehát nem okoz különösebb gondot, csak sokat kell vezetni, és a helyi hatóságok valószínűleg ragaszkodni fognak ahhoz, hogy egy turista-rendÅ‘r kísérhesse a csoportot. A hozzánk kirendelt hivatalnok elég félÅ‘s volt, és a homokvihar alatt jelenléte sokkal inkább formalitásnak tűnt, mint védelemnek.
A valódi oázis
Ha az oázisba értünk, nem nehéz izomlázat kapni a kis falakban, olyan sok érdekes látni-, és felfedeznivaló van. Barangolhatunk a régi utcák között, és megcsodálhatjuk a sártéglából készült házakat, amik évszázadokon keresztül szolgáltak az oázis lakóinak menedékül. A modern városi ember hirtelen ráébred, milyen erÅ‘s kötelékek fűzik össze a régmúlttal. Az elsÅ‘ sivatagba tett kirándulás azonban félelmetes élmény. Még sárkányok is vannak! Na jó, sárkányok azért nincsenek, de olyan a vidék, mintha a világ végén lennék, egy mesében. A sivatag legjobb helyeire burkolt út vezet, és a sivatagi kalandok legnagyobb gyönyörűsége talán az, hogy az ember nem utazhat egyedül. ElÅ‘ször is, túlságosan unalmas lenne. Akár tevével, akár terepjáróval utazik az ember, könnyen elbóbiskolhat, vagy figyelmetlenné válhat, és eltévedhet, mert nehéz tájékozódni a homokbuckák között. Még akkor is adódhatnak gondok, ha valaki alaposan felszerelkezett GPS-szel és tájolóval. Nyilvánvaló, hogy akármikor kerekedhet akár erÅ‘s homokvihar is ezen a tájékon, de az igazán nagy veszélyt azok az éles szélű kavicsok vagy szikladarabok jelentik, amelyek gyakorta felpördülnek a kerekek alól, azzal a rendkívül szimpatikus tulajdonsággal felfegyverkezve, hogy a legvastagabb gumikerekeket is átlyukasszák, és ha egyszer a gépjármű megbénult, a mobiltelefonhálózat gyakran nem működik. Ennélfogva azok a legjobb túravezetÅ‘k, akik visznek magukkal felszerelést, pótalkatrészeket, és felkészültek bármilyen vészhelyzet esetén.
A kilátást csodáljuk az Oasis Panorama Hotel személyzetével
Míg a legtöbb sivatagjáró a rövidebb, terepjárós kalandokat részesíti elÅ‘nyben, mi nagyobb útra vállalkoztunk, kiegészítve pihenésünket egy ötnapos tevekirándulással, és egy kényelmes stresszoldó programmal. Az Oasis Panorama Hotel személyzete bármilyen kívánságot teljesít, amit a turisták sivatagi útjukkal kapcsolatban kérnek tÅ‘lük, és külön öröm volt megosztani tapasztalatainkat más szakértÅ‘kkel, akik élménytúrákat és kirándulásokat szerveznek. Rajtam kívül a csoport többi tagja holland volt, akiknek szemlátomást nagy szüksége volt arra, hogy kicsit kiszabaduljanak a vállalati lét nyomása, alól, és elmenekülhessenek kicsit a mobiltelefonok, az internet és az elektronikus élet többi kelléke elÅ‘l. Így a személyzet visszafogott csendessége, a sivatag csöndje, és a tevepaták ütemes kopogása lett a gyógyszerük.
Az egyik holland lány készen áll a nagy kalandra
Az esték egyszerű, de csodálatos élményeket tartogattak a számunkra, például kitűnÅ‘ ételeket, melyeket a beduinok sütöttek nyílt lángon, különbözÅ‘ kultúrák dalait, egy kis törzsi táncot, és igen, még sört is sikerült szereznie valamelyikünknek. Igazi dob helyett egy műanyag vödör szolgált zeneeszközként, és
Táncház a sivatagban
némi tapsolás után, ahogy a beduinok egy hagyományos dalt énekeltek, melybe a mi napunk eseményeit is belefoglalták, hamarosan mindenkit táncra kényszerítettek. A csillagokat néztük elalvás elÅ‘tt, melyek fényét most nem zavarta közeli települések hunyorgása, és tudtuk, hogy ilyen fenséges látvány kevesek számára adatik. Senki nem kelt korán. Az idÅ‘ folyása kényelmes és tempós volt, és már el is felejtettük, mi az a rohanás, és idegeskedés. Reggeli után hosszasan kávézgattunk a reggeli tűznél, amíg a beduinok összeszedték a táborunkat, majd a csoport nagy része felkerekedett, hogy megtegye a nap elsÅ‘ nagy útját. Néhány idÅ‘sebb úriember tevegelés helyett inkább a terepjárókat választotta, Å‘k késÅ‘bb indultak utánunk. A csoport többi tagja két órát utazott, tartott egy hosszú, lusta ebédszünetet, majd újabb, néhány órás útszakasz következett az esti táborig.
A túra során rengeteg idÅ‘nk volt a szokatlan környezet tanulmányozására, néha le-leszállva a tevék hátáról, hogy néhány érdekes követ eltegyünk, és megcsodáljuk a szokatlan sivatagi formákat és képzÅ‘dményeket. A sivatagnak ez a része igen változatos, elÅ‘bb kemény lávakÅ‘zeten járunk, kis távolsággal arrébb pedig gyönyörű kristályokat találunk, vagy puha, fehér agyag borítja az ösvényt. Sokszor figyelmen kívül kellett hagynunk túlságosan racionális elménket, amikor hirtelen feltűntek a hóval borított hegyek, vagy amikor úgy látszott, a fekete láva még mindig ott hömpölyög a mellettünk lévÅ‘ dombokon, pedig már régesrég megkövesedett erdÅ‘k maradványain baktattak át a tevéink.
A szerzÅ‘ teveháton
Egy nyugodt reggeli
A sivatag valóban mágikus hely. VezetÅ‘ink szerint a tábor, a kristályokkal és a megkövesedett fekete erdÅ‘vel körülvéve energiát és erÅ‘t sugárzott nekünk. Általában nem szeretem a spiritualitást, de akkor és ott hittem nekik...
Kapcsolódó anyagok:
Még több tánc
Hatalmas kristályok
És még további furcsa képzÅ‘dmények
Az oázis legöregebb mecsete
És egy kimerült csapat