Az egyiptomi emberek
További cikkek a Tour Egypt havi témái közül:
Számos könyvet olvastunk Egyiptomról, és legtöbbjében a szerzÅ‘ meglepÅ‘dött azon a tényen, hogy az egyiptomi népesség négy csoportra elhatárolódva él egymás mellett, ezek a csoportok pedig a következÅ‘k: koptok, beduinok, núbiai és egyiptomi földművelÅ‘k, illetve fallahinok. Egy másik megközelítés szerint a „fallahin” azt a földművest vagy parasztot jelenti, aki falun él. Ez talán egy korrekt és hagyományos definíciója a kifejezésnek, azonban látható az a tendencia, hogy a négy kulturális csoport éles elkülönítése nem adja vissza Egyiptom kulturális sokszínűségének, diverzitásának valódi élénkségét.
Egyiptom egy lenyűgözÅ‘, varázslatos keveréke a tradícióknak, hagyományoknak, és egy olyan társadalmi struktúrának amely különbözÅ‘ osztályokból áll. De látni kell ahhoz az országot, hogy fel lehessen teljes valójában fogni, mirÅ‘l is szól Egyiptom esszenciális lényege.
Egyiptom népességének számottevÅ‘ része, ha nem maga a többség, a nagyvárosokban él, fÅ‘ként Kairóban és Alexandriában. Ez az a két város, amelyet a külföldiek is a legtöbben látogatnak. Tagadhatatlnaul fontosak tehát Egyiptom kultúrájának megértéséhez, de ha az országot meg szeretnénk ismerni, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a többi, méretében kisebb várost sem.
A városokon kívül pedig a szociális rétegek egész kaleidoszkópját találjuk. A szegényebb rétegek ,a fallahinok közelebb telepednek a városokhoz, ahogy a szerényebben élÅ‘ kereskedÅ‘k, vagy szolgáltatók is. Ez egy kiterjedt, nagyszámú réteg. Sokan közülük azonban elég keményen dolgoznak ahhoz, hogy hirtelen gazdagabbá váljanak.
Az úti,- vagy Egyiptomról szóló szociológiai könyvek hanyagolni látszanak az üzletembereknek, kereskedÅ‘knek ezt a széles rétegét. Sokan olyan családból jönnek, amelyek generációk hosszú sora óta kereskednek, vagy olyan ügyes fallahinok, akik megtalálták a számításukat a nagyvárosokban. Talán a szegényebbek közülük, akik abból ének, hogy különbözÅ‘ gyorsételeket, vagy babból készült fogásokat árulnak az utcán, még beleillenek a „fallahin” definíciójába, de a gazdagabbak, vagy a ranglétrán magasabbra emelkedettek kétlem, hogy bármelyik kulturális csoportnak megfelelnének. Milliónyi különbözÅ‘ élet, foglalkozás, és munkakör. Aranyékszereket és rézedényeket készítenek, pokrócokat szÅ‘nek, kÅ‘művesmunkákat végeznek, házakat készítenek és kifestik Å‘ket. Åk a tulajdonosai a sarki boltocskáknak, vagy a piacon állnak egész nap. Traktorokat vagy vízszivattyúkat üzemeltetnek, hentesek, pékek és szakácsok, taxisofÅ‘rök és titkárok. Ezek az emberek egyszerűen csak egyiptomiak, nem nevezhetÅ‘k koptnak, núbiainak, vagy beduinnak, és a szó eredeti értelmében fallahinnak sem.
Ami fájóan hiányzik az útikönyvekbÅ‘l, vagy leírásokból, az az egyiptomi kultúra, a nyüzsgÅ‘ városok valódi szépségének és atmoszférájának visszaadása. Az egyik helyen tinédzsereket és fiatalokat lát az ember, ahogy a McDonalds vagy a Pizza Inn elÅ‘tt várakoznak, hogy házhoz szállíthassák az elkészült ételeket a kis Fiatjaikon. Arrébb fényes utca terül el, amit a házsorok között kifeszített színes, tarkabarka izzósorral világítottak meg egy vallásos ünnep, egy születésnap, vagy egy esküvÅ‘ miatt. Az utcákon sétáló szüntelen autódudálást hall, ahogy az emberek a találkozóik és ügyes-bajos dolgaik után sietnek a városban, természetesen állandó késésben.
De a nagyvárosi létnek ezt a nyüzsgÅ‘ rohanását egy kávézó hátsó részében, egy kényelmes karosszékben ücsörögve is lehet figyelni, ahol az ember elönti a nyugalom és a békesség érzése. A kis utcák, aprócska közösségek életérzése ez, amit még nem tett tönkre a televízió romboló hatása. A monstrumszerű városokban ezek az élÅ‘, kis közösségek olyan emberekbÅ‘l állnak, akik jól ismerik egymást és szomszédaikat, kapcsolatban állnak és odafigyelnek egymásra.
Az egyiptomi kultúra mindemellett egy erkölcsi és morális értékekben mélyen hívÅ‘ kultúra, amit a szerzÅ‘ szívbÅ‘l csodál. Képzeljenek el egy akkora várost, mint Kairó, gyakorlatilag mérhetÅ‘ bűnözési ráta nélkül! Sok nyugati azt hiszi, hogy ez az iszlám szigorú törvényei miatt van, pedig a valódi ok a népesség tisztelete és hűsége vallásos tanaik iránt. A népesség leganyobb részének tartózkodása az alkoholtól és más tudatmódosító szerektÅ‘l, amely az iszlám törvényeken alapul, de saját lelkiismeretességük által van betartva, csodálatra méltó. Amint valaki eljut a tudatosságnak arra szintjére, hogy egyes kultúrákat nem az anyagi jólétük szerint ítél meg, bármely valláso meggyÅ‘zÅ‘dése legyen is, mély tisztelet fog érezni az iszlám hit és követÅ‘i iránt.
A FALLAHINOK
Ezek a vidéki földművesek voltak azok, akik ellátták a fáraók monumentális piramis,- és templomépítéseit munkaerÅ‘vel, és megtermelték azt az élelmiszer-mennyiséget, amelyre az építÅ‘k faluinak szüksége volt. Manapság azonban, hiába az évi akár ét, vagy akár háromszori betakarítás, minden erÅ‘feszítés ellenére képtelenek ellátni Egyiptom rohamosan növekedÅ‘ népességét. Ezek a földművesek még most is azokban az aprócska hagyományos falvakban élnek, amelyeket sokszor a piramisépítÅ‘k alapítottak a Nílus mentén.
Egyiptomi falvak
A falusiak többsége vályogtéglából készült házakban lakik. A sárból tapasztott falak hűvös árnyékot adnak és megvédik Å‘ket a délutáni és kora esti hÅ‘ségtÅ‘l. A lapos tetÅ‘k tárolásra szolgálnak, vagy kissé szellÅ‘sebb alvóhelyül. A mélyen vallásos és kissé babonás vidékiek gyakran festik házuk külsÅ‘ falát kékre, amely hitük szerint megvédi Å‘ket a gonosz szellemektÅ‘l. Ha egy falusi meggazdagszik, ki tudja bÅ‘víteni a házát fiai házasságkötésekor. Azok a falusiak, akik megjárták a mekkai zarándoklatot, általában az utazásuk képeivel illusztrálják házaik külsÅ‘ falát. A hajjok (zarándokok) házai a legelÅ‘kelÅ‘bb, legfontosabb épületek a falvakban a mecseteken kívül.
Sok falusi épít díszes galambdúcokat a kertjébe. A madarak eledelül szolgálnak, és ürülékükkel trágyázzák a földeket is. Sok házban még mindig tapasztott vagy döngölt sárpadló van, nincs elektromosság vagy folyóvíz, és az asszonyok szállítják haza a vizet a fejükre tett kannákban a közös kútról, vagy a gyerekek indulnak a szamarakra szerelt öblös kannákkal az értékes folyadékért.
A kormány indított néhány építkezési segélyprogramot, amelynek keretében újabb stílusú modernebb lakóházakat építenek kis falvakban is, fÅ‘leg a Nílus völgyében az oázisok környékén, illetve a Vörös-tenger partvidékén.
Családi élet
Az egyiptomiak imádják a gyerekeiket, akiknek, amilyen gyorsan nÅ‘nek, olyan gyorsan kell megtsnulni felnÅ‘tt kötelességeiket. A legkisebbek kecskéket és bárányokat legeltetnek. Amikor a kisfiúk elérik a kilencet vagy tízet, elkezdik megtanulni, hogyan műveljék azt a földet, ami késÅ‘bb az övék lesz majd. A lányok csirkéket, teheneket, vagy vízibivalyokat etetnek (gamoosa), összegyűjtik az ürüléket, kis lepényeket formáznak belÅ‘lük, amelyeket késÅ‘bb megszárítanak a napon, és vizet hordanak. Már egészen zsenge kortól kezdve megtanulnak terheket egyensúlyozni a fejükön: könnyű tárgyakkal kezdik, például egy vekni kenyérrel, majd a szennyes ruhákkal teli kosárral folytatják, hogy végül eljussanak a súlyos, öblös vízhordó korsókig. Ez az állandó, nehéz munkavégzés olyan tiszteletreméltó bájt kölcsönöz nekik, amely életük végéig velük marad.
Az egyiptomi nagycsaládok valóságos klánként működnek, amelyek nagyszülÅ‘kbÅ‘l, nagynénikbÅ‘l, unokatestvérekbÅ‘l, testvérekbÅ‘l és felsorolhatatlan mennyiségű rokonból állnak. Ezek a rokoni szálak jó és rossz idÅ‘ben is elszakíthatatlan kötelékkel kötik össze Å‘ket. Ha valakinek rossz volt a termése, minden rokon kisegíti Å‘t a sajátjából. Ha egy állatot le kell vágni, az egész rokonság összegyűlik, mindenki kap a húsból, de mindenki hozzá is járul az állat pótlásának költségeihez. A klán, illetve nagycsalád idÅ‘sei vitás kérdéseket válaszolnak meg, veszekedéseket simítanak el férjek és feleségek között, és elmondják a véleményüket mindenrÅ‘l, ami a közösségre tartozik, legyen szó földművelési technikákról, vagy vallásos elÅ‘írásokról.
Öltözködés
Házon kívül a férjes asszonyok hagyományosan egy hosszú, zárt fekete ruhával fedik el csillogó, színpompás otthoni öltözéküket, a hajukat pedig fátyollal vagy kendÅ‘vel fejik, amely nemritkán a földet söpri a hátuk mögött. Rengeteg arany és ezüst ékszert, kösöntyűt, karkötÅ‘t, nyakláncot és egyéb ékszereket viselnek, amely férjük szereteté bizonyítja, de biztosítja az életben maradásukat is abban az esetben, ha megözvegyülnének, vagy férjük elválna tÅ‘lük. A férfiak hosszú világos ruhákat viselnek (galabíja) nyáron vászonból, télen pedig pamutból vagy gyapjúból. Gyakran fedik el Å‘k is a fejüket turbánszerűen feltekert sállal, télen pedig vastag dzsekit vagy kabátot is hordanak. Mindkét nem köntösei befedik az egész testet, de a szellÅ‘s, könnyű rétegek segítik a nagy hÅ‘ségben a levegÅ‘ áramlását. Bár a nÅ‘k fekete ruhája jobban átmelegszik erÅ‘s napsütésben, mint a sápadtabb színű galabíják, a közhiedelemmel ellentétben a kétfajta viselet közel azonos hÅ‘érzékelésrÅ‘l gondoskodik viselÅ‘jük számára.
Ételek
A fárasztó munkanap végén a vidéki egyiptomiak visszatérnek a földekrÅ‘l házaikba, a fallahinok vízibivalyaikat vagy szamarukat vezetik. Ilyenkor békés csönd telepszik a vályogtéglákból épült kis házacskákra, és a családok összeülnek, hogy elköltsék közös esti étkezésüket. A falusi nÅ‘k régebben az életük nagy részét a fÅ‘zéssel töltötték, manapság azonban az Å‘ munkájuk is épp olyan fontos, mint a férfiaké, és aktív, egyre növekvÅ‘ szerepet töltenek be a társadalomban és a gazdaságban. De ugyanúgy megsütik az aysh-t (kenyeret) az Å‘si mintára épült kemencékben, vagy kiteszik a déli, tűzÅ‘ napra az ays shams nevezetű, napon szárított lepényt, mint Å‘seik. Az étekzések fÅ‘leg rizsen, fulon (egyiptomi lóbab) és zöldségeken alapulnak. Különleges vagy ünnepi alkalmakkor, amikor húst is tudnak szerezni, elkészítik a fattahot, ami egy hagyományos egytálétel, ecetben fűszerekkel érlelt húsból, zöldségekbÅ‘l és joghurtból áll, dióval és olajos magvakkal díszítik. A fallahinok általában nem használnak evÅ‘eszközöket, étkezésnél a lapos, lepényszerű kenyérrel mártogatják ki az ételek alatt lévÅ‘ szószt vagy mártást, és az ujjaikkal viszik a szájukhoz a falatot.
Ünnepek
Ünnepnapokon az egész falu felbolydul. A falu mulidját ünnepelve (a szent napja) a falu teljes lakossága kivonul az utcára, a gyermekek ellepik a felvonulás útvonalait, a felnÅ‘ttek meglátogatják egymást és részt vesznek a hagyományos vallási rituálékban. Ha esküvÅ‘ van a faluban, a nÅ‘k összegyűlnek, segítenek felöltöztetni a menyasszonyt és kifesteni a testét a díszes hennamotívumokkal. A többi falusi pedig segít elkészíteni a lakoma nehéz, és bonyolult fogásait és ételeit, amelyek ezeket az ünnepségeket kísérik. Egy egyiptomi falban az elmagányosodás ismeretlen fogalom.
BEDUINOK
Miközben Egyiptom sivatagaiban vándorolnak, a beduin nomádok friss víz után kutatnak, hogy megitathassák tevéiket és saját magukat is el tudják látni. Nem cél nélkül vándorolnak, de nem is térnek vissza minden évben ugyanarra a területre, ahol az elÅ‘zÅ‘ évek egy bizonyos évszakában friss vizet találtak. Kevés olyan dolog van a sivatagban, mai el tud bújni egy beduin tekintete elÅ‘l. Tudják merre és hogyan találnak vizet, meg tudják állapítani egy növényrÅ‘l, hogy állataik számára fogyasztható-e vagy mérges, és leveleinek színébÅ‘l, hogy mikor esett a környéken utoljára esÅ‘, és mennyi. A homokban látott jelekbÅ‘l ki tudják olvasni, járt-e elÅ‘ttük valaki a területen, milyen irányból érkezett és merre ment tovább, és a paták nagyságából még a tevék életkorát is meg tudják állapítani. A beduinok a csillagok állása, az ismerÅ‘s környezet, és az általuk, illetve elÅ‘djeik által emelt kÅ‘rakások alapján tájékozódnak a sivatagban. FÅ‘ként világosban utaznak, éjszakára pedig letáboroznak, az értékeiket felakasztva a fákra vagy magasabb sziklákra. Más sivatagi kirándulók vagy túrázók találkozáskor szívesen látottak egy étkezésre, kenyérre és vízre, de más értéket nem osztanak meg velük.
Öltözék
A beduinok a sivatag szélsÅ‘séges idÅ‘járásához alkalmazkodva öltözködnek, nagy, bÅ‘ leplekbÅ‘l varrják ruháikat, amely elnyeli a nap meleg sugarait, és a rétegek között keringÅ‘ levegÅ‘ segít lehűteni a testüket. A fejük és nyakuk köré csavart könnyű anyag elnyeli a nedvességet, hogy ne száradjanak ki és kapjanak hÅ‘gutát, és megvédi arcukat az érdes, száraz sivatagi homoktól. A nÅ‘k sötét, fÅ‘leg fekete ruhákat hordanak, amit aprólékos, keresztöltéses kézimunkával díszítenek. Mint minden hagyománynak, ennek is megvan a maga jelentése: a kék a hajadonoké, a piros szín a férjezett asszonyoké. Az arcukat fátyollal takarják el, amelyet gyakran ugyanezekkel az öltésekkel hímeznek ki és sokszor díszítenek csilingelÅ‘ pénzérmékkel, kagylókkal és gombocskákkal.
Otthonaik
A beduinok sátrakban élnek, amelyeknek az anyagát teve, vagy kecske szÅ‘rbÅ‘l fonják és szövik a törzs asszonyai, és közösen varrják meg a kész szövetet. Amikor a törzs másik helyre költözik, a feleség dolga, hogy összepakoljon, szétszedje a sátrat, rögzítse a tevék hátán, és az új táborhelyen újra összerakja. A sátrak oldalát fel lehet tekrni, hogy a hűsítÅ‘ szellÅ‘ átjárja azt, vagy biztonságosan rögzíteni lehet karókkal a földön, hogy egy homokviharnak is ellenálljon. Válás esetén a sátor a nÅ‘é marad, ellenben a férfi viszi magával a háziállatokat és a javak legnagyobb részét.
Nomád életmód
A beduinok kicsi, szorosan szervezett, hierarchikus törzsekben élnek. VezetÅ‘iket bölcssségük és élettapasztalatuk alapján választják, és Å‘k azok, akik a törzsé letét érintÅ‘ fontos kérdésekben döntéseket hoznak, vagy akár bíráskodnak is. Pozíciójukat sokszor pénzzel, ügyességgel és ravaszsággal tartják meg, a büszke beduinok ugyanis nem szeretik, ha valaki nyílt utasításokat ad neki. A beduinok számára a vendégszeretet kötelezÅ‘, ezért a vendégeket általában három napon és három éjszakán keresztül marasztalják és jól tartják. A teás vagy kávéskanna mindig tele van, és a vendégeket vagy rokonokat várja. Cserébe a házigazda hírekre és hosszas beszélgetésre számít, így tart ugyanis lépést a külvilág történéseivel.
Ha a víz távolabb van a szálláshelytÅ‘l, a családfÅ‘ és a család férfitagjai mennek érte tevéken, és kecskebÅ‘rbÅ‘l készült vízhordókban szállítják a táborba. Szintén a férfiak azok, akik bemennek a városokba kereskedni és üzletelni: tejet, sajtot, kecskét, és tevéket cserélnek ruhára, ékszerekre, fegyverekre, rizsre, fűszerre, teára, cukorra és kávéra.
A modern utak és a fejlesztések a beduin törzsek életét is megváltoztatták. A közelmúltban az egyiptomi kormány megművelhetÅ‘ földterületet ajánlott fel a letelepedni kívánó beduinoknak, és adományokkal segítette a folyamat lebonyolítását. Sok család elfogadta a felkínált földet, házat épített, a kézzel szÅ‘tt sátrak pedig kezdenek eltünedezni. A vizet inkább 100 gallonos műanyag ordókban hordják, a kecskéket pedig a földeken legeltetik. A beduinok földbe és üzletekbe fektettek, fiaikat és lányaikat pedig a nagyvárosok, Kairó , Alexandria, vagy más települések elÅ‘kellÅ‘ iskoláiba, vagy bentlakásos intézményeibe küldik tanulni, ahol továbbtanulhatnak, esetleg még egyetemre is kerülhetnek, hogy kiemelkedjenek közegükbÅ‘l.
Bár még mindig más életmódot folytatnak és saját magukat is különbözÅ‘nek definiálják a városi, ülÅ‘munkát folytató egyiptomiaktól, az Å‘si sivatagi életstílus kiveszni látszik, és a tevék helyét is elfoglalja a könnyebben „tartható” Toyota pickup.
A sötét bÅ‘rű núbiaiak az Aswantól délre fekvÅ‘ keskeny völgyben élnek. Még a modern tanulmányok sem képesek arra, hogy egyértelműen beazonosítsák, honnan származnak, és a rasszuk hogyan változott pontosan a történelem folyamán. AlapvetÅ‘en a kaukázusi gének vannak bennük többségben, és különböznek megjelenésükben a körülöttük élÅ‘ más afrikai népcsoportoktól. Ez a népcsoport volt az, amely egykor megművelte a Nílus folyó keskeny partjait, datolyapálmákkal ültetve tele a földsávokat. Háromszögletű vitorlával felszerelt hajóikkal járták a folyót, követ fejtettek, építÅ‘munkásokat szállítottak, és halat fogtak a hideg, tiszta Nílus vizében.
A núbiaiak (akiket Medjynek hívtak) évszázadokon , ezredeken keresztül megkülönböztetett szerepet töltöttek be a társadalomban: a fáraók szállítói, kereskedÅ‘i és elit magánhadseregének katonái voltak. (A Középbirodalom szobrai alapján tudjuk, hogy zárt alakzatban meneteltek, pajzsot, vértet és lándzsát hordtak.) KésÅ‘bb megerÅ‘södtek és betörtek északra, lerohanták és meghódították Luxort, de a fáraók megerÅ‘södésével újra délre szorították Å‘ket.
A núbiaiak évezredeken keresztül olyan büszkék voltak egyedülálló kultúrájukra, hogy csak a törzsön belül házasodtak, és a századokon keresztül fenntartott beltenyésztés ellenére a népesség csak nagyon kevés beteg, deformált vonást mutat fent, de generációról generációra meg kell küzdeniük a gyengeség látható jeleivel . A modern idÅ‘kben ez a büszkeség még nehezebben fenntartható és továbbvihetÅ‘, bátor dolog megkísérelni a falusi, hagyományos életmód fenntartását, fÅ‘leg, hogy a férfiak többsége északon dolgozik, több száz kilométerre családjától.
Falusi élet
A régi hagyományok szerint a núbiai falvakban minden jelentÅ‘s eseményt tradicionális, rituálé-jellegű, fesztiválméretű ünnepségekkel ültek meg, legyen szó születésrÅ‘l, házasságról, vagy vallási ünnepekrÅ‘l, és a tradíciók valamilyen módon mindig a folyóhoz kapcsolódtak. Az újszülötteket megfürdették az életet adó vízben, és körülmetélés után a le vágott bÅ‘rt felajánlották a folyó sodrának. Házasság elÅ‘tt a menyasszony és vÅ‘legénye külön-külön megfürödtek a termékenységet hozó vízben, napnyugta után pedig együtt töltötték az éjszakát.
Haláleset után, a gyászidÅ‘szak leteltével a nÅ‘k a folyóhoz tartanak lemosni arcukról az agyagot és a kék festéket, amely a bánatot és szomorúságot hivatott jelezni, és parfümöt, hennát kínálnak fel a folyó szellemeinek. Bár a núbiaiak az elsÅ‘k között tértek át a keresztény vallásra, illetve az iszlámra, a víz angyalaiban, démonaiban és szellemeiben való hitük a mai napig megmaradt, imádkoznak hozzájuk, segítségüket és áldásukat kérik.
Változások
A núbiaiak élete hirtelen megváltozott, amikor a britek megépítették az elsÅ‘ gátat Aswanban, 1902-ben. Az emelkedÅ‘ építmény kiszárította a termékeny földeket, megölte a termést és megfojtotta a pálmákat, miközben a népességet arra kényszerítették, hogy települjenek ki falvaikból és építsék azokat újjá fentebb, a terméketlen lejtÅ‘kön. Megpróbálták a folyó új partjait megművelni, de a homokos talajnak termékeny iszapra lett volna szüksége, így a termelési mutatók meredekien estek. A legtöbb férfi elhagyta a családját és munkát keresett a falvakban és városokban, némelyiknek olyan távolra kellett utaznia, mint Kairó.
A gátat 75 év alatt háromszor építették újra, és a núbiai férfiak 85%-a északon talált munkát, családjuktól távol. A hátrahagyott nÅ‘k és gyermekek próbálták életben tartani a falusi szokásokat, de a férjek és apák csk évente párszor tudták családjukat meglátogatni, egyre több hagyományos ünnep és fesztivál maradt el a hiányukban. Kisebb változások is történtek, például alumínium edények, műanyag tányérok és ónból készült fazekak jelentek meg a falvacskák házaiban, azokat a pálmalevélbÅ‘l font kosarakat és használati tárgyakat helyettesítve, amelyeknek az elkészítéséhez szükséges pálmafákat elnyelte a Nasszer-tó vize. A lapos tetÅ‘ket, amiket régen pálmalevéllel fedtek, boltívek váltották fel, és még a núbiai ételek alapjául szolgáló datolyát is más vidékekrÅ‘l kellett behozni.
Bár néhány falusi már korábban Aswanba költözött, a Nagy Duzzasztógát felépítése eredményezte a núbiaiak végsÅ‘ kivonulását. Közel ötvenezer ember költözött északabbra és kapott termékeny, új földet, amit művelhetett. Bár egy idegen kultúrába kerültek, nem kerültek függésbe a várostól és a városi éleformától, hiszen az északra költözött családfÅ‘k és apák végre visszatérhettek családjaikhoz.
Hála a kormány felzárkóztató programjainak, azok a núbaiaik, akik Aswan és Kom Ombo közelében telepedtek le, egyre biztatóbb jövÅ‘ elé néznek. Bár még mindig sok núbiai férfi dolgozik a városokban, hogy ellássa a családját, a háztartási alkalmazottakként való alkalmazás és megítélés, ami korábban gyakori volt a núbiaiak iránt, már eltűnÅ‘ben van. Helyette inkább kis boltocskákat vagy közérteket vezetnek, taxisofÅ‘rként, vagy felukkákon dolgoznak. Mások pedig a továbbtanulást választották, így a núbiaiak is részt vállalnak az egyetemi képzésben és Egyiptom szellemi elitjének fontos részét alkotják.
Utoljára frissítve: 2011. május 17.